A hatvanas évek végén hetvenes évek elején már a megyei újság is foglakozott a helyi kényes üggyel. Sokáig meg nem oldott probléma volt, hogy évekig csak néhány méterre egymástól működhetett a falatozónak álcázott kocsma és az iskola. Az első cikkben még visszafogottabban kezdeményezik, hogy cseréljen épületet a kocsma és vegyesbolt a ma is üzemelő helyére.
Gazdát cserél-e a kastély?
Kocsma az iskola előtt — Kinek jó, ha minden marad
A kisnémedi iskolásgyermekek szüleinek, a tantestületnek és a községi tanácsnak lenne egy tiszteletteljes kérelme a Váchartyán és Vidéke Körzeti Fmsz-hez. A kérés nem új, hiszen két éve száma sincs, hány vb- ülésen elmondták: szeretnének egyezséget kötni az fmsz-szel, hogy cseréljék meg helyiségeiket A szövetkezet válasza eddig minden esetben elutasító volt
Pedig ha az ember megáll a falu közepén, a józan ész is azt mondja, hogy a cserével mindkét fél csak jól járna.
Mert miről is van szó? Ahol az út háromfelé ágazik, ott a falu zöldséges és húsboltja, ott a borbély, a buszmegálló. Velük szemben L-alakú. masszív sok ablakos épület nagy kerttel, benne az általános iskola napközije és politechnikai termei. Az út másik oldalán, fenn egy kis domboldalon áll a szép, ápolt iskola. közvetlen mellette pedig a műemlékként nyilvántartott Gosztonyi-kastély, vastag kőkerítéssel körbevéve. Nos, ebben a kastélyban rendezkedett be a vegyesáru- bolt és a kocsma, eléggé rejtetten. Idegennek keresgélni kell, de bezzeg honos vendégei rátalálnak. S már korán reggel, amikor gyerekek sorjáznak az iskolába, nemegyszer épületes jeleneteknek tanúi.
Arról nem is szólva, hogy több tanterem ablaka is oda nyílik, amerre az italbolt hátsó helyisége van. Az ittas emberek nem mennek el odáig, megállnak félúton. Ha beáll az esős időszak, az áruval megrakott járművek alig tudnak felkapaszkodni az agyagos domboldalon.
Minden érv amellett szól tehát, hogy költözzön le az fmsz a kanyarba, a betonút mellett álló épületbe az üzleti centrumba és adja át a kastélyt az iskolának. Így az teljes komplexumot képezne, a napközis gyerekeknek nem kellene esőben-hóban átjárni ebédelni, a nagyobbaknak pedig átvonulni ha politechnikai oktatás van. A tervek szerint rövid fedett folyosóval kötnék össze az iskolát és a kastélyt.
A termelőszövetkezet és a tanács anyagi áldozatokat is vállalna az átköltözéssel kapcsolatban. A község lakossága pedig — akik nagyon várják már ez az üdvös cserét — társadalmi munkával rendbehozná a kastélyudvart, segítene berendezni a termeket.
A legutóbbi alkalommal kéréssel fordultak a járási tanácshoz, hogy támogassa tervüket. S ezúton is kérik a földművesszövetkezetek felsőbb szerveit, üljenek le velük a tárgyalóasztalhoz
k. m
1967. szeptember
Kisnémedi „kényes ügy"
Az iskola a falatozó (vagy italozó?) mellett
Iskolánk abban a nem éppen szerencsésnek mondható helyzetben van, hogy épületnek kastélyt kapott örökségül, tőszomszédságunkban az ÁFÉSZ Falatozó-borozó felirattal ellátott egysége van. Hogy miért falatozó, a mai napig nem értem, bár ha valaki vesz a vegyesboltban kenyeret, a falatozóban kaphat hozzá olajos halat, és nosza, falatozhat. Az iskola egyik osztályának ablakából a falatozó ajtajára, a másikból az ablakára és illemhelyének nyílására látni.
Negyven centiméteres magasságban tejüveg védi a gyermekek szemét és fantáziáját a különféle „megrázkódtatásoktól”. Addig, míg az előbbi osztályteremben tanítottam (onnan épp az ajtóra látni), helyzetem még szerencsés is volt. Naponta szívettépő látványban volt részem, mivel én 166 centis vagyok, és átlátok a tejüveg felett. Egyszer jött egy bácsi — le a lépcsőn. Bizonyára a tavaszi napsugár tette, hogy megszédült a lelkem, egészen a négy lépcsőfok aljáig. Miközben én a kerületszámítás tudományával igyekeztem tömni nebulóim fejét, a bácsi előtt megcsillant a talpra állás lehetősége.
Töprengeni kezdtem: vajon milyen műfajba illik bele e téma. Szokták mondani, „a téma az utcán hever”. Soha nem hittem, hogy ennyire igaz. Sajnos, hamarább jött az én emberem felesége, mint az ihletem, és elvitte őt. Kedves volt ez az eset, sokszor elgondolkoztam már rajta, mióta átköltöztünk — a másik kritikus osztályba.
Szeretek nyitott ablak mellett tanítani, ha jó idő van. Mondom, ebből az osztályból a Falatozó három ablakára, (melyen van ám függöny), nehogy ők lássanak át az iskolára, omladozó vakolatára, annak a bizonyos mellékhelyiségnek nyílására lehet nagyszerű kilátást nyerni. Azért nyílás, mert ajtaja nincs, különben is fölösleges, hisz sokan úgysem érnek el odáig.
A gyermekszem gyakran elkalandozik ... én a figyelmet valami váratlan fordulattal igyekszem visszacsalogatni az ablakon túlról.
Na, de vegyük komolyra a szót! Nemcsak az a baj, hogy ez van, hanem hogy ott van, ahol van. Az iskola mellett. Adtak egy tanácsot. Építsenek kőfalat az iskola és a falatozó közé. De valóban ez a megoldás? Nem vagyok biztos benne!
Figuli Istvánné
1971. január PMH
 |
| Egy ritka kép, az egyetlen ahol a háttérben még látható az vegyes és italbolt felirat |
0 Megjegyzések