A falu határában már a Cserhát nyúlványai ködlenek. A völgyben, a szép fekvésű községben 980 polgár nevet jegyezték fel a legutóbbi népszámláláskor. A fiatalok között három tucatot sem tesz ki az ifjúkommunisták száma, mégis rájuk terelődött a figyelem a váci járásban. Tavaly, november 7-én kétszeres volt az ünnepük: a KISZ központi bizottsága Dicsérő Oklevéllel ismerte el területi KlSZ-szervezetük jó munkáját. Most, a visszatekintéskor, a közös értékeléskor, az egyéni mérleg-készítéskor és a tisztújítás előtt sem aggodalmaskodnak. Úgy érzik, jó mozgalmi esztendőt zárhatnak.
Tóth Pistára még rosszindulattal sem mondhatnák, hogy elkapkodja mondanivalóját.
Úgy tűnik, kissé megszeppent a hallgatóság. Nem nagyon tolakodnak a hozzászólok. Elsősorban a meghívott vendégek, a község vezetői kerekítik szerves egésszé a beszámolót. A fiatalok, a legilletékesebbek egyelőre hallgatnak. De csakhamar kiderül, hogy őket is feszíti a szólni akarás.
A tanács, a párt, az MHSZ képviselői után feláll az első fiú. Farkas Imre műszerész:
— Nem értek egyet azzal, hon csak jót hallottatok a társadalmi munkáról, én úgy látom, hogy többen is lehettünk volna, mivel nem egy alkalomról volt szó. Jó lenne, ha a hiányzók is beálltának a sorba...
Imre megtörte a jeget. Most már sűrűn jelentkeznek azok, akik eddig csak magukban fogalmazták mondanivalójukat. Puskás Karcsi még szakmunkástanuló, és azt kifogásolja, hogy a klubot látogató lányok hazaindulnak a tv esti meséjének kezdetével.
Kuskó Laci lakatos felszólalása vihart szül. Azt kérdezi, hogy kié tulajdonképpen az ifjúsági klub. A falu fiataljaié, vagy pedig mindenkié, aki betéved?
Lányok, fiúk, hárman-négyen is terebélyesítik a vitát. Majd egy diáklány, Csernák Zsuzsa szavai fordítanak a hangulaton. Újabb, vitára késztető dolgokról beszel. Bírálja a lányokat, akik nagy lelkesen megalakították a kézilabdacsapatot, de alábbhagyott a kedvük, amikor edzésekre kelleti volna járni. Ráadásul pályájuk sincs, nem látja értelmét a „névleges" csapatnak.
Már majd másfél órája parázslik a vita, de igazából akkor lobban lángra, amikor dönteni kell, hogy kik nem méltóak a KISZ-tagságra.
Nincs jelölő bizottság. Nyílt szavazással döntik el, hogy kik kerüljenek a szavazólapra. Héttagú vezetőséget választanak. Nagyon sokan most szavaznak először életükben. Fél szemmel a másikat, a társat figyelik, mint a diákok dolgozatíráskor.
Sokáig elhúzódik a szavazatok számlálása. Közben tovább folyik a „nem hivatalos" beszélgetés. Tartalmasan múlnak a percek. Azok is véleményt cserélnek, akik eddig nem kértek szót. Egyöntetű a summázás: érdemes volt eljönni. Kipirult arcok, felszabadult mosolyok, apró tréfálkozások jelzik, mutatják, hogy újabb csomóval erősödtek a közösséget összekötő szálak.
Másfél évvel ezelőtt tizenegy fiatal jelentette a KISZ- szervezetet. Ma harmincketten vannak. S az újak nem vallottak szégyent. Felfrissült és erősödőik velük a közösség. A járásban elsőként teljesítették vállalásukat a vietnami akcióban. Arra is futotta erejükből, hogy a legfiatalabbakkal, a kisdobosokkal és az úttörőkkel is foglalkozzanak. Négy ifivezetőjük rendszeres vendég a szomszédos váchartyáni úttörőcsapatnál.
Zahorán Pál csapatvezető a piros nyakkendősök nevében felajánlja, hogy Váchartyánban megkaphatják a lányok a kézilabdapályát. Tóth Pista pedig arról beszél, hogy a forradalmi ifjúsági napok eseményeire együtt készülnek az úttörőkkel. Közösen ragadnak csákányt, lapátot, hogy a járási ifjúsági találkozóra rendbe hozzák a kisnémedi Népkertet. Bokrokat irtanak, romos épületet bontanak le.
A vezetőségből mindenki újból bizalmat kap: a titkos szavazáskor sem változik a kézfelemeléssel elfogadott lista. Kedves, suta kézfogással gratulálnak a társak. Öröm, elégedettség sugárzik az arcokról. Mint egy népes családban. ahol közös ünnepet ültek. S így is van. Közös akarat, közös cél fűti, köti őket egy csokorba. Egy kis község fiatalságának szine-java tett, és akar is tenni önmaga és egymás örömére. Megújulva, derűs bizakodással.
Varga László
Magyar Ifjúság 1973. március
0 Megjegyzések