A rendszerváltásig szinte mindenki termesztett málnát Némedin. Már nem sokan emlékeznek rá, de a helyi tsz-nek köszönhetően a hatvanas években a Némedi málnaszörp országos hírnévre tört. A borházban készültek a szörpök és műanyag zsebdemizsonokban került a pesti és vidéki boltok polcaira. Még tavaly került elő a málnaszörp címkéje, és mostanra megkerült a hozzá tartozó műanyag demizson is. Köszönet Berki Áprinak a segítségért!
A kisnémedi méhek, darazsak bizonyára örömünnepet ültek, amikor a málnaszörpüzem megnyitotta kapuit. Azóta is hűséges látogatóik, ott dongának a palackozó asszonyok feje felett, részegre isszák magukat a sűrű léből. — Te hálátlan — üti hókon az egyiket Negyela Pál raktáros — hordószám loptok, aztán még csíptek is? Na, a „hordószám” egy kicsit túlzás, mert a két műszakban dolgozó 10 —10 málnás, és a hébe-hoba bevetődő vendégek sem ittak meg ennyit május óta. Olyan édes, olyan valódi ez a szörp, hogy az ember csodálkozik, hogyan lesz a vendéglőkben afféle semmiízű lé belőle.
A Zöld Mező Tsz nem tartozik a felkapottak közé, nevével is ritkán találkozik az újságolvasó. Pedig van róluk írnivaló elég. Szinte hemzseg a tollvégre kínálkozó eredmény, terv, amiben az a dicséretes, hogy nem csak a vezetők sorolják, hanem kinn az utcán, a boltudvaron jövő-menők is megerősítik.
Három éve, harminchárom holdon ültettek nagymarosi vesszőt. Addig a faluban összesen hat kétholdnyi málnás volt elszórtan, itt-ott kertvégekben megbújva. A második év már beváltotta a reményeket és a termelt hét vagon bogyó kerek egymilliót hozott. Jól járt vele a község és a művelői, akik 49 százalékos részesedésre dolgoztak. Hanem ez az év már gyengén sikerült. Erre is elhozta a szél a didinelia spóráit, úgyhogy mindössze 170 mázsányi termést gyűjtöttek, ami talán ötvenezer forintot fizetett. Ekkora veszteséget már az olyan biztos alapokon álló termelőszövetkezet is megérez, mint a kisnémedi.
A közös gond szülte a megoldást: málnánk is van, pincénk is van, erőnk is sok: tehát iparosodjunk! A megvalósulás ennek jegyében már gyorsan ment. Muka Pál főagronómus, a falu szülöttje, maga vitte az engedélykérelmet a járási tanácshoz és ment utána mindenhová, ahová kellett. Kapcsolatot kerestek a Budapesti Konzervgyárral, hogy tanítsák meg őket a szörpkészítés technológiájára.
Mert nem valami nagy bűvészet, de mégis érteni kell hozzá, miképp nyomják át a masszát, hogyan és mivel tartósítsák, milyen arányban és hőfokon keverjék a cukrot hozzá. Hlatki Béla technológus — akit segítségül adtak — szívügyének tekintette az üzemet és hetente jött, magyarázott. S míg kinn folyt a málnaszünet, a házibrigád javította, festette a volt Gosztonyi-kastély addig semmire sem használt pincéjét. Ott omladozott a falu közepén; most bor helyett málnaié hűsöl a boltívek alatt. Hordókat Váchartyánból vettek olcsón, a régi falak között vízvezeték csobog, csatorna viszi a szennyvizet.
Azt mondják a régiek, a jó bornak nem kell cégér. Ma már kicsit más a helyzet. Éppen elég szaladgálni valójuk akadt, amíg a nyomdában elvállalták a címkék tervezését, nyomását. De ízlésesre sikerült s ma már naponta az üvegek, demizsonok üvegjeire ragasztják a piros-zöld-fehér emblémát. Sőt, már megrendeltek az egyik üzemben tízezer fonott mintájú fehér műanyag félliteres zsebdemizsont is, miután partnerük, a budapesti FŰSZÉRT Vállalat, ilyet kért. így Vác, Salgótarján, Monor- és Cegléd után immár a fővárosi üzletek polcaira is bevonul a kismémediek málnája.
S még egy gyors szemrevételezés: Muka Pál szerint megtalálják a számításukat. ( Az üzem berendezése 50 ezer forintjukba került, ami az-idei gyenge hozam hasznát elvitte ugyan, de egyetlen jó termés máris nyereségessé teszi a gyártást. S hogy alapanyaguk legyen elég, még ebben az évben újabb 20 holdon telepítenek málnát, öt holdon pedig nemes szamócát, amely szintén ismeretlen gyümölcs volt errefelé.
PMH 1967. szeptember 7.
0 Megjegyzések