Hegedűs Andrással, a falu polgármesterével most nem a múltról, hanem a jelenről meg a jövőről beszélgettünk. A polgármester - ahogy mondani szokás - „régi motoros” a közigazgatásban. A fiatal technikust 1985- ben választották az akkori Váchartyán községi közös tanács elnökévé. Ez a testület a három szomszédos település: Kisnémedi, Püspökszilágy és Váchartyán községek életét irányította.
Azután jött a rendszerváltás, a falvak „elváltak”, s Hegedűs Andrást szülőfalujában polgármesterré választották. A lakosság bizalma nem kopott el azóta sem, már a második választási ciklust tölti az önkormányzat élén.
A Váctól dél-délkeletre, mintegy tizenöt kilométernyire fekvő községben jelenleg 697 lakos él. Ahogy megannyi kis településen, itt is egyazon gondokkal küzdenek a vezetők: A csökkenő gyerekszám, az elöregedés és a viszonylag magas munkanélküliség.
- Elég szűkösek a lehetőségeink, ezért mindent meg kell ragadnunk, hogy vonzóvá tegyük a községet az itt élők, főképp a fiatalok számára. Munkaképes lakosaink többsége ma is „bejáró”. Páran a szomszédos Váchartyánba, többen Budapestre, Vácra, Dunakeszire járnak dolgozni. Helyben két számottevő munkahely akad: a „Zöld Mező” Mezőgazdasági Kft. és a Nelka Ipari Kft. Előbbi 20-22, utóbbi 12-15 embert foglalkoztat.
Az önkormányzat számára 10-12 közhasznú munkás foglalkoztatására van lehetőség. Ez együttesen is kevés! Ekképpen vázolja a jelenlegi helyzetet a polgármester.
Az anyagi kondíciók sem a legjobbak. A község költségvetése 34 millió forintot tett ki ez idén. A takarékos gazdálkodás jele azonban, hogy az intézményék fenntartása mellett jut pénz fejlesztésre is.
- Községünk úthálózatának 60-65 százaléka pormentes, szilárd burkolatú. A közeljövőben pár száz méter újabbal szeretnénk javítani ezen az arányon. Ez a beruházás 3-3,5 millió forintot emészt fel. Az elmúlt időben 18 milliót „bespájzoltunk” egy új művelődési otthon építésére... Ez nagyon nagy összeg, de a hajdan leventeotthonnak épült ház mára megérett a lebontásra. Helyette újat, a mai kor igényeinek megfelelőbbet építünk, 1998-ban állnia kell! Földrajzi helyzetünkből meg a közlekedési viszonyokból kifolyólag meglehetős elzártságban élünk, alig jut lehetőség a művelődésre, a színház, a mozi úgyszólván elérhetetlenek a lakosság számára, így a kulturális igényeket itt helyben kell kielégíteni.
Hála a községben élő értelmiségieknek, dr. Fódi Márta körzeti orvos vezetésével pár éve működik a Faluvédők Egyesülete, amely a község hagyományainak őrzése mellett rendszeresen tart műsoros összejöveteleket, vidám hangulatú vacsorákat, s munkájukról havonta-kéthavonta megjelenő újságban adnak tájékoztatót. Az új művelődési házban nekik is szeretnénk a jelenleginél több lehetőséget biztosítani.
Sokakban ugyancsak régen él az igény, hogy emléket állítsunk azoknak, akik a kisnémediek közül a második világháború áldozataivá váltak! Egy emlékmű felállítása a költségvetésből is megoldhatónak látszott, de a képviselő-testület is, a lakosság is úgy ítélte meg: helyesebb, ha - akár kisebb összeggel is - minél többen vehessenek részt az adományozásban, mindenki kivehesse részét a megemlékező kegyeletből. A lakossági gyűjtésből eddig 200 ezer forint gyűlt össze, ugyanennyit tesznek hozzá a költségvetésből.
- Ennek a harangnak régre nyúló története van! Valamikor 1944. december 4-e táján a falu határában kisebb ütközet zajlott a hátráló német, meg az előrenyomuló szovjet csapatok között. A csata során két német katona meghalt. A község temetőjében temették el őket. A sírokat őrizte a Kisnémedi temető, akkor is jutott rájuk egy-egy virágcsokor, halottak napján pár gyertyaszál, amikor a politika jóvoltából nem volt minden kockázat nélkül a „fasiszta sírok” gondozása.
Majd öt évtized múltán került sor egy németországi mozgalom eredményeként a két német katona exhumálására, elszállítására. Egyikük bátyja a kisnémedieknek megköszönendő öccse sírjának ápolását, egy harangot öntetett, „lélekharangot” a temető számára. A harang Gombos Lajos őrszentmiklósi műhelyében elkészült, most itt várja, hogy helyére kerüljön.
A tudósítótól elvárt korrekt tájékoztatás azt követelné, hogy ide írja az adományozó nevét! Az adományozó neve azonban - saját kérésére örök titok marad. Talán ez így helyes. Napjainkban úgyis annyian vélnek-vélünk érdemeket felfedezni ott is, ahol nincsenek, példamutató lehet ez a névtelenség.
A harang tehát várja, hogy helyére kerüljön. Ezt a ravatalozó tetőszerkezetére épülő tornyocskában fogja megtalálni. A tetőszerkezet megbontása, a torony megépítése nemcsak költséggel, munkával is jár.
A pénz kevés, az iparos sokba kerül! Az áldozatkészség megvan, tehát „társadalmi munkában” fog megépülni, Mezei József, Fitos István, Kurucz Oszkár, Nagy Sándor és Varga István mellett - eredeti „szakmája” révén a polgármesternek is fűrészt, szekercét kell ragadnia.
Czéh László
Népszabadság 1997.11.19.
0 Megjegyzések