Generációkat tanított Kisnémedin Zahorán Pál és felesége. Idősebbek és fiatalabbak a mai napig szép emlékeket őriznek vele kapcsolatban. A tanítás mellett jelentős szerepe volt a helyi közéletben, nyári táborozásokban és a járási úttörőszövetségi munkában is. A mai napig minden október 23-án megemlékezünk a forradalomban történő részvételéről. Érdemes végigolvasni ezt a hosszabb riportot, ami egy elhivatott, lelkes, és hivatásának élő tanítóról szól, aki nagyon szerette azt amit csinál és vele együtt a helyi közösséget, falut is. Köszönjük, hogy Pali bácsi részese Kisnémedi történetének.
Pali bácsi, mikor tetszett Kisnémedin dolgozni?
Milyen úttörő mozgalmi élet volt itt?
Pali bácsi: Csodálatos… én voltam a mozgalom vezetője. Általában minden évben voltak aktuális feladatok, amit a csapat vezetősége bontott le, hogy mit miként valósítsunk meg. A szervezeti felépítést már akkor is az őrsök, rajok és a csapat jelentette. Működött az úttörőtanács, mint döntéshozó szervezet. A legnagyobb élményt a nyári táborok adták. Szinte az egész országot bejártuk. Járt a csapat Egerben, Székesfehérváron, Nagykanizsán, Miskolcon és még sorolhatnám.
Zamárdiban volt a Pest megyei Úttörőelnökség tábora, oda is sokat jártunk táborozni, aztán Alsógödre, amit 10 évig én ellenőriztem, hiszen 1967-től a váci úttörőelnökségnél dolgoztam társadalmi munkában.
Rengeteget daloltunk, hétvégeken kirándultunk, túráztunk. Somrákosba jártunk hadijátékokat játszani, minden honvédelmi napon szeptember 29-én a Pákozdi csata emlékére. Honvédelmi táborokat szerveztünk, amiben nagy segítségünkre volt a Váci Honvédség. Vácduka és Váchartyán közötti Szórtól balra lévő Nagy Völgyben voltak ezek a táborok. Felállítottuk a honvédelmi sátrakat. Imei András őrnagy volt a táborvezető. Fegyverszolgálatot adhattak a nyolcadikosok, gépfegyverrel lőttek. A honvédség biztosította az eszközöket és az ő felügyeletük alatt történt minden. Éjszakai riadók voltak és még rengeteg felejthetetlen élmény. Nagyon-nagyon jó volt.
Volt egy kiváló kis lövész csapatunk is. Simon Gusztinak és Árpinak az apukája, Simon József volt az MHSZ vezetője. Ő is részt vett a honvédelmi tábor a szervezésében. Fantasztikus, agilis ember volt. Már az első találkozásunkkor jó barátságba keveredtünk. Létrehoztuk az iskola lövész csapatát. Ebből a lövész csapatból nőtt ki egy kislányka, Csernák Margit, aki országos 6. helyezést ért el. Fantasztikus, egy ilyen kis faluból! Meg is lett a jutalma, Bulgáriában üdülhetett.
A hulladékgyűjtésben is fantasztikus dolgokat tettünk. Kétszer eljutottunk az Országos Hulladékgyűjtési Hasznosítási Szaktáborba Balatonlellére. Csodálatos ellátás és szintén feledhetetlen élmények!
Volt egy tánccsoportunk 1965-1966-ban, de sajnos később a csoport feloszlott. Fekete Márta és korosztálya volt a táncosok között.
Társadalmi munkában is helyt álltunk. Az akkori tanácselnök kezdeményezésére a mostani egészségház alapjait építettük.
Az iskola padlása igazi kincsesbánya volt. A falugyűjteményt a korábbi pedagógusok gyűjtötték a gyerekekkel. Az sajnos tönkrement, nem volt, aki foglalkozzon vele. A padláson volt az úttörőszobánk, gyűléseink helye. Az is az enyészeté lett. Kár érte.
Politikával nem foglalkoztunk... Itt úgy működött, hogy szombatig úttörő volt a gyerek vasárnap meg ment a templomba.
Hogyan kerültek Pali bácsiék Kisnémedire?
Pali bácsi: Sáfár Gyurka bácsi volt az akkori iskolaigazgató, az ő fia az én csapatomban futballozott Erdőkertesen. Innen volt az ismeretség és ő hívott ide, hogy csináljam itt a sportéletet a feleségem meg az élelmezési és napközi vezetője lett. (A felejthetetlen Mukáné és Feketéné volt akkor a konyhás néni.) Feleségem később Püspökszilágyra került, az ottani iskola vezetését látta el.
Pali bácsi mit tud arról, hogy a háború után egyből megindult itt a tanítás?
Pali bácsi: Igen. Itt jöttek be az oroszok Szilágy felől. A felszabadulásunk egyik évfordulóján végigjátszottuk Némedi felszabadulását a máriaudvari orosz katonákkal. Abszolút életszerűvé tette a vaktölténnyekkel való lövöldözés, a robbanó eszközök használata az emlékezést.
Hozzátenném, a máriaudvari laktanya rendszeres meghívottjai voltunk. A forradalom évfordulójára műsorral készültek a gyerekek. Az orosz nyelvi versenyeken a zsűriben volt képviselőjük. Jó kis emlékek a nagyon jó kapcsolatunk idejéről.
Önöknek biztosítottak szolgálati lakást?
A szülők a gyerekeket könnyen elengedték a táborozásra?
Pali bácsi: Az első időszakban nehezen, sokat kellett agitálni a szülőket, nem voltak ehhez hozzászokva. Ez a fajta utazás ismeretlen volt faluhelyen. A táborokat az úttörőelnökség és a csapat finanszírozta. Rengeteg pénzt gyűjtöttünk össze, mint úttörőcsapat. Hulladékot gyűjtöttünk, makkot szedtünk az erdészetnek. Vadgesztenyét szedtünk a németeknek, akik gyógyszert készítettek belőle. Délután a tanítás után. Az egész csapat elindult. Volt olyan hogy három nap alatt 30 mázsa makkot sikerült összegyűjtenünk. A tsz. lovas kocsijai hozták be a faluba, innen pedig az erdészet szállította el. Ezért nagyon sok pénzt kapott az úttörőcsapat. Úgy mentünk el táborba hogy a tábor nagy részét a csapat fizette. Egyrészt fel volt jegyezve, hogy melyik gyerekek mennyit segített és az alapján kapta a támogatást, másrészt a gyerekek sportteljesítményét és a csapatban végzett egyéb munkáját honorálta a támogatásával a csapat. A lényeg, hogy minimális anyagi költség terhelte a családokat.
Ezeket az utazásokat hogyan oldották meg?
Pali bácsi: Általában tömegközeledéssel. Akkoriban még nagyon jó volta a közlekedés, három busz volt minden váchartyáni vonathoz. Talán többen ingáztak annak idején és hát jóval kisebb volt az autóval közlekedők száma. Annyian jártak be Szilágyról és Némediről is dolgozni.
Milyen volt az egészségügyi ellátás?
Pali bácsi: Arra sem lehet panasz. Csípő doktor úr, akivel nagyon jól tudtam együtt dolgozni, Váchartyánból járt át. Megbeszéltük, hogy csak a sportorvos adhat felmentést testnevelés órák alól és ezt be is tartotta. Így leszoktak a felmentésről a hartyániak. Utána került a faluba Fódi Márta doktornő. Hozzáteszem, Kisnémediben senki nem ellenezte a tornaórát.
Volt kedvenc osztálya?
Pali bácsi: Általában 8-osok, akikkel lehetett keményen dolgozni.
Előtte Erdőkertesen mennyi időt töltött?
Pali bácsi: Mindössze két évet. Előtte Békésen tanítottam, ott kezdtem a pályámat, ahol 60 pedagógus volt és 1800 gyerek volt. Ott csak éneket tanítottam.
Ez azért egy teljesen más világ. Kis közösség, mindenki ismeri egymást. Ezt a világot választottam és mondhatom, nem bántam meg.
1965-től
1972-ig tanítottam Kisnémediben. 1972-ben az iskolát a váchartyáni
iskolával körzetesítették, ami a közös igazgatáson kívül azt is
jelentette, hogy a felső tagozat fizikailag a váchartyáni iskolába
került. 1996-ig a nyugdíjazásomig, vagyis 31 évig Váchartyánban
folytattam tanári munkám. Amikor a feleségemmel Kisnémedibe kerültem,
alsós összevont osztályokat tanítottam. Nem volt egyszerű feladat
egyszerre két különböző osztályba járó gyerekekkel foglalkozni. A mai
fiataloknak már csak történelem, hogy régen egy osztályban tanultak az
elsős és a harmadikos nebulók. Az 1-3 osztály után kipróbálhattam magam a
2-4 es osztályban is. Miután tanári diplomát szereztem, felkerültem a
felső tagozatba testnevelést, technikát és éneket tanítottam.
Akkor ezek szerint régen Kisnémediben volt felső tagozat is?
Pali bácsi: Igen, persze 1972-ig. A körzetesítés miatt egyedül én mentem át pedagógusként Váchartyánba. Miután a gyerekeknek busszal kellett közlekedniük, a szülők kérését teljesítve a buszos közlekedés kísérő tanára lettem. Én így minden reggel, ha volt órám, ha nem, mentem a gyerekekkel, mint "díszkíséret".
Az akkori másik két kiváló pedagógusok közül Giczi Lászlóné Püspökhatvanba került, Ribainé Mária pedig az itteni iskola vezetését látta el.
Hogyan zajlott egy testnevelés óra akkoriban, volt-e játszótér esetleg tornaszoba?
Pali bácsi: A tornaszoba ugyanott volt ahol most van, a kornis iskolában, a templommal szemben. Ott tartottuk a "benti" órákat. A szabadtéri órák az iskola már akkor meglévő kispályáján történtek. Atletizáltunk, rengeteg labdajátékot játszottunk. A jól felszerelt szertárunk nagyban hozzájárult, hogy változatos órán vehettek részt a tanulók. A még most is meglévő gerendán a torna elemeit gyakorolhatták a diákok, a nyújtó, ami mára sajnos eltűnt, a fiúk erőnlétének fejlesztésére volt kiválóan alkalmas.
A labdajátékok közül kiemelkedett az általam alapított a kézilabda és labdarúgó csapat teljesítménye. Sok tehetséges gyerek volt itt a faluban. A fociban 1978-ban a megyében második helyezést értünk el. Egyedül Gödöllő vert meg bennünket. A kézilabda csapatunkkal végigvertük a Váci járást. Édelman György, akkor még Gyuri oszlopos tagja volt a csapatnak. Atlétikából fantasztikus teljesítményt nyújtott Negyela Mari (gyereke ma a válogatott kézilabda csapat kapusa) a megyei válogatóig jutott el.
Hogy a technika órákról is szót ejtsek, sokan nem tudják, hogy anno az iskola mellett a jelenlegi hivatal helyén volt egy kisebb gyakorlókert. Kicsit odébb a jelenlegi emlékpark területe tele volt körtefákkal . Az egész iskola igényét kielégítette a termésük. A műhelyünk a mostani bolt helyén volt.
A gyakorlókertben kinek kellett dolgoznia?
Pali bácsi: Az 5-6-7-8 osztályosoknak. Mindent termeltünk. Mi kezdtük el először a Magyarországon az általános iskolában a fóliában történő termesztést Csodájára jártak a szülők, mert ilyet még életükben nem láttak. Az egri Tanárképző Főiskoláról hoztam ezt az ötletet, de ott is még csak kísérleti körülmények között folyt ez a tevékenység.
Az iskolai időszakban a technika tantárgy rendes, heti két órában tanított tantárgy volt. Létezett egy a városi iskolák számára készített tanterv és egy a gyakorlókerttel rendelkező iskolák számára készített. Mi az utóbbi tantervet alapján dolgoztunk. Tavasszal és ősszel dísznövényeket, zöldségféléket termesztettünk, megismerkedtek a gyerekek a szőlészettel, a különböző gyümölcsfákkal azok szaporításával, gondozásával. Télen a nagyon jól felszerelt műhelyben dolgoztunk. Az 5-es lányok varrtak, a 6-osok már a kötést tanulták, a 7-esek szabtak is, a 8-osok már varrógépen dolgoztak. A fiúk 5-ben a famunkát, 6-osok lemez munkát végeztek a 7-esek gyalultak, később elektronikát is tanultak, a 8-osok pedig már komoly szerelési munkálatkat hajtottak végre.
Az akkori gyerekeknek a 60-70-es években milyen volt az edzettségi szintje a mai gyerekekhez képest?
Pali bácsi: Azt elmondhatom, hogy rengeteget mozogtak. Nem volt miért a szobában maradni. Akkoriban még a TV műsor sem csábította őket a székekbe. Az említett sportsikereken kívül a tömegsportnak is nagy szerepe volt. Honvédelmi versenyekre jártunk.
Milyen fűtés volt az iskolában?
Szénfűtés volt. Az iskolának volt egy hivatalsegédje, a drága jó Magdus néni. Ő fűtött, takarított, nyáron ő dolgozott a kertben. Nagyon aranyos asszony volt, a gyerekek is nagyon szerették. Itt mindenki nagyon rendes és aranyos volt ebben a faluban.
Az iskola éves rendjét ki határozta meg?
Pali bácsi: A tanítás intervallumát föntről kaptuk a többit pedig az iskolaigazgató dolgozta ki. Helyettese nem volt, mert kis iskola voltunk.
Milyen létszámokkal dolgoztak 1965-1972 között?
Pali bácsi: Amikor mi idejöttünk 98 volt a gyereklétszám.
Volt esetleg hittan vagy erkölcstan oktatás?
Pali bácsi: Iskolailag nem volt, de a pap tartott hittan oktatást, amit az állam is engedélyezett.
Mikor indult meg a napközi otthonos munka?
Pali bácsi: 1965 szeptember 1-vel, a feleségem kezdte el.
Akkor ezek szerint régen Kisnémediben volt felső tagozat is?
Pali bácsi: Igen, persze 1972-ig. A körzetesítés miatt egyedül én mentem át pedagógusként Váchartyánba. Miután a gyerekeknek busszal kellett közlekedniük, a szülők kérését teljesítve a buszos közlekedés kísérő tanára lettem. Én így minden reggel, ha volt órám, ha nem, mentem a gyerekekkel, mint "díszkíséret".
Az akkori másik két kiváló pedagógusok közül Giczi Lászlóné Püspökhatvanba került, Ribainé Mária pedig az itteni iskola vezetését látta el.
Hogyan zajlott egy testnevelés óra akkoriban, volt-e játszótér esetleg tornaszoba?
Pali bácsi: A tornaszoba ugyanott volt ahol most van, a kornis iskolában, a templommal szemben. Ott tartottuk a "benti" órákat. A szabadtéri órák az iskola már akkor meglévő kispályáján történtek. Atletizáltunk, rengeteg labdajátékot játszottunk. A jól felszerelt szertárunk nagyban hozzájárult, hogy változatos órán vehettek részt a tanulók. A még most is meglévő gerendán a torna elemeit gyakorolhatták a diákok, a nyújtó, ami mára sajnos eltűnt, a fiúk erőnlétének fejlesztésére volt kiválóan alkalmas.
A labdajátékok közül kiemelkedett az általam alapított a kézilabda és labdarúgó csapat teljesítménye. Sok tehetséges gyerek volt itt a faluban. A fociban 1978-ban a megyében második helyezést értünk el. Egyedül Gödöllő vert meg bennünket. A kézilabda csapatunkkal végigvertük a Váci járást. Édelman György, akkor még Gyuri oszlopos tagja volt a csapatnak. Atlétikából fantasztikus teljesítményt nyújtott Negyela Mari (gyereke ma a válogatott kézilabda csapat kapusa) a megyei válogatóig jutott el.
Hogy a technika órákról is szót ejtsek, sokan nem tudják, hogy anno az iskola mellett a jelenlegi hivatal helyén volt egy kisebb gyakorlókert. Kicsit odébb a jelenlegi emlékpark területe tele volt körtefákkal . Az egész iskola igényét kielégítette a termésük. A műhelyünk a mostani bolt helyén volt.
A gyakorlókertben kinek kellett dolgoznia?
Pali bácsi: Az 5-6-7-8 osztályosoknak. Mindent termeltünk. Mi kezdtük el először a Magyarországon az általános iskolában a fóliában történő termesztést Csodájára jártak a szülők, mert ilyet még életükben nem láttak. Az egri Tanárképző Főiskoláról hoztam ezt az ötletet, de ott is még csak kísérleti körülmények között folyt ez a tevékenység.
Az iskolai időszakban a technika tantárgy rendes, heti két órában tanított tantárgy volt. Létezett egy a városi iskolák számára készített tanterv és egy a gyakorlókerttel rendelkező iskolák számára készített. Mi az utóbbi tantervet alapján dolgoztunk. Tavasszal és ősszel dísznövényeket, zöldségféléket termesztettünk, megismerkedtek a gyerekek a szőlészettel, a különböző gyümölcsfákkal azok szaporításával, gondozásával. Télen a nagyon jól felszerelt műhelyben dolgoztunk. Az 5-es lányok varrtak, a 6-osok már a kötést tanulták, a 7-esek szabtak is, a 8-osok már varrógépen dolgoztak. A fiúk 5-ben a famunkát, 6-osok lemez munkát végeztek a 7-esek gyalultak, később elektronikát is tanultak, a 8-osok pedig már komoly szerelési munkálatkat hajtottak végre.
Az akkori gyerekeknek a 60-70-es években milyen volt az edzettségi szintje a mai gyerekekhez képest?
Pali bácsi: Azt elmondhatom, hogy rengeteget mozogtak. Nem volt miért a szobában maradni. Akkoriban még a TV műsor sem csábította őket a székekbe. Az említett sportsikereken kívül a tömegsportnak is nagy szerepe volt. Honvédelmi versenyekre jártunk.
Milyen fűtés volt az iskolában?
Szénfűtés volt. Az iskolának volt egy hivatalsegédje, a drága jó Magdus néni. Ő fűtött, takarított, nyáron ő dolgozott a kertben. Nagyon aranyos asszony volt, a gyerekek is nagyon szerették. Itt mindenki nagyon rendes és aranyos volt ebben a faluban.
Az iskola éves rendjét ki határozta meg?
Pali bácsi: A tanítás intervallumát föntről kaptuk a többit pedig az iskolaigazgató dolgozta ki. Helyettese nem volt, mert kis iskola voltunk.
Milyen létszámokkal dolgoztak 1965-1972 között?
Pali bácsi: Amikor mi idejöttünk 98 volt a gyereklétszám.
Volt esetleg hittan vagy erkölcstan oktatás?
Pali bácsi: Iskolailag nem volt, de a pap tartott hittan oktatást, amit az állam is engedélyezett.
Mikor indult meg a napközi otthonos munka?
Pali bácsi: 1965 szeptember 1-vel, a feleségem kezdte el.
Milyen úttörő mozgalmi élet volt itt?
Pali bácsi: Csodálatos… én voltam a mozgalom vezetője. Általában minden évben voltak aktuális feladatok, amit a csapat vezetősége bontott le, hogy mit miként valósítsunk meg. A szervezeti felépítést már akkor is az őrsök, rajok és a csapat jelentette. Működött az úttörőtanács, mint döntéshozó szervezet. A legnagyobb élményt a nyári táborok adták. Szinte az egész országot bejártuk. Járt a csapat Egerben, Székesfehérváron, Nagykanizsán, Miskolcon és még sorolhatnám.
Zamárdiban volt a Pest megyei Úttörőelnökség tábora, oda is sokat jártunk táborozni, aztán Alsógödre, amit 10 évig én ellenőriztem, hiszen 1967-től a váci úttörőelnökségnél dolgoztam társadalmi munkában.
Rengeteget daloltunk, hétvégeken kirándultunk, túráztunk. Somrákosba jártunk hadijátékokat játszani, minden honvédelmi napon szeptember 29-én a Pákozdi csata emlékére. Honvédelmi táborokat szerveztünk, amiben nagy segítségünkre volt a Váci Honvédség. Vácduka és Váchartyán közötti Szórtól balra lévő Nagy Völgyben voltak ezek a táborok. Felállítottuk a honvédelmi sátrakat. Imei András őrnagy volt a táborvezető. Fegyverszolgálatot adhattak a nyolcadikosok, gépfegyverrel lőttek. A honvédség biztosította az eszközöket és az ő felügyeletük alatt történt minden. Éjszakai riadók voltak és még rengeteg felejthetetlen élmény. Nagyon-nagyon jó volt.
Volt egy kiváló kis lövész csapatunk is. Simon Gusztinak és Árpinak az apukája, Simon József volt az MHSZ vezetője. Ő is részt vett a honvédelmi tábor a szervezésében. Fantasztikus, agilis ember volt. Már az első találkozásunkkor jó barátságba keveredtünk. Létrehoztuk az iskola lövész csapatát. Ebből a lövész csapatból nőtt ki egy kislányka, Csernák Margit, aki országos 6. helyezést ért el. Fantasztikus, egy ilyen kis faluból! Meg is lett a jutalma, Bulgáriában üdülhetett.
A hulladékgyűjtésben is fantasztikus dolgokat tettünk. Kétszer eljutottunk az Országos Hulladékgyűjtési Hasznosítási Szaktáborba Balatonlellére. Csodálatos ellátás és szintén feledhetetlen élmények!
Volt egy tánccsoportunk 1965-1966-ban, de sajnos később a csoport feloszlott. Fekete Márta és korosztálya volt a táncosok között.
Társadalmi munkában is helyt álltunk. Az akkori tanácselnök kezdeményezésére a mostani egészségház alapjait építettük.
Az iskola padlása igazi kincsesbánya volt. A falugyűjteményt a korábbi pedagógusok gyűjtötték a gyerekekkel. Az sajnos tönkrement, nem volt, aki foglalkozzon vele. A padláson volt az úttörőszobánk, gyűléseink helye. Az is az enyészeté lett. Kár érte.
Politikával nem foglalkoztunk... Itt úgy működött, hogy szombatig úttörő volt a gyerek vasárnap meg ment a templomba.
Hogyan kerültek Pali bácsiék Kisnémedire?
Pali bácsi: Sáfár Gyurka bácsi volt az akkori iskolaigazgató, az ő fia az én csapatomban futballozott Erdőkertesen. Innen volt az ismeretség és ő hívott ide, hogy csináljam itt a sportéletet a feleségem meg az élelmezési és napközi vezetője lett. (A felejthetetlen Mukáné és Feketéné volt akkor a konyhás néni.) Feleségem később Püspökszilágyra került, az ottani iskola vezetését látta el.
Pali bácsi mit tud arról, hogy a háború után egyből megindult itt a tanítás?
Pali bácsi: Igen. Itt jöttek be az oroszok Szilágy felől. A felszabadulásunk egyik évfordulóján végigjátszottuk Némedi felszabadulását a máriaudvari orosz katonákkal. Abszolút életszerűvé tette a vaktölténnyekkel való lövöldözés, a robbanó eszközök használata az emlékezést.
Hozzátenném, a máriaudvari laktanya rendszeres meghívottjai voltunk. A forradalom évfordulójára műsorral készültek a gyerekek. Az orosz nyelvi versenyeken a zsűriben volt képviselőjük. Jó kis emlékek a nagyon jó kapcsolatunk idejéről.
Önöknek biztosítottak szolgálati lakást?
Abban
az időben, amikor Kisnémedibe költöztünk a volt igazgató az a Hazafias
Népfront elnöke lett Vácon. Az általuk lakott lakrészt a hivatal
megvette, állami tulajdonba került. Ebbe a szolgálati lakásrészbe
költözhettünk be.
Akkoriban általában máshonnan kerültek ide a pedagógusok?
Pali bácsi: Igen, elég sokan voltak, akik Vácról jártak ki ide tanítani. Volt más is, aki szolgálati lakásban lakott. A kornis iskola mellett volt a másik szolgálati lakás, Giczi Lászlóné ....tanító élt ott sokáig.. Meg kell említenem a helybéliek közül Ribainé Becskeházi Máriát, aki bár felsős orosz-magyar szakos tanár volt, ahogy említettem a körzetesítés után az iskola igazgatója lett .
Akkoriban általában máshonnan kerültek ide a pedagógusok?
Pali bácsi: Igen, elég sokan voltak, akik Vácról jártak ki ide tanítani. Volt más is, aki szolgálati lakásban lakott. A kornis iskola mellett volt a másik szolgálati lakás, Giczi Lászlóné ....tanító élt ott sokáig.. Meg kell említenem a helybéliek közül Ribainé Becskeházi Máriát, aki bár felsős orosz-magyar szakos tanár volt, ahogy említettem a körzetesítés után az iskola igazgatója lett .
A szülők a gyerekeket könnyen elengedték a táborozásra?
Pali bácsi: Az első időszakban nehezen, sokat kellett agitálni a szülőket, nem voltak ehhez hozzászokva. Ez a fajta utazás ismeretlen volt faluhelyen. A táborokat az úttörőelnökség és a csapat finanszírozta. Rengeteg pénzt gyűjtöttünk össze, mint úttörőcsapat. Hulladékot gyűjtöttünk, makkot szedtünk az erdészetnek. Vadgesztenyét szedtünk a németeknek, akik gyógyszert készítettek belőle. Délután a tanítás után. Az egész csapat elindult. Volt olyan hogy három nap alatt 30 mázsa makkot sikerült összegyűjtenünk. A tsz. lovas kocsijai hozták be a faluba, innen pedig az erdészet szállította el. Ezért nagyon sok pénzt kapott az úttörőcsapat. Úgy mentünk el táborba hogy a tábor nagy részét a csapat fizette. Egyrészt fel volt jegyezve, hogy melyik gyerekek mennyit segített és az alapján kapta a támogatást, másrészt a gyerekek sportteljesítményét és a csapatban végzett egyéb munkáját honorálta a támogatásával a csapat. A lényeg, hogy minimális anyagi költség terhelte a családokat.
Ezeket az utazásokat hogyan oldották meg?
Pali bácsi: Általában tömegközeledéssel. Akkoriban még nagyon jó volta a közlekedés, három busz volt minden váchartyáni vonathoz. Talán többen ingáztak annak idején és hát jóval kisebb volt az autóval közlekedők száma. Annyian jártak be Szilágyról és Némediről is dolgozni.
Milyen volt az egészségügyi ellátás?
Pali bácsi: Arra sem lehet panasz. Csípő doktor úr, akivel nagyon jól tudtam együtt dolgozni, Váchartyánból járt át. Megbeszéltük, hogy csak a sportorvos adhat felmentést testnevelés órák alól és ezt be is tartotta. Így leszoktak a felmentésről a hartyániak. Utána került a faluba Fódi Márta doktornő. Hozzáteszem, Kisnémediben senki nem ellenezte a tornaórát.
Volt kedvenc osztálya?
Pali bácsi: Általában 8-osok, akikkel lehetett keményen dolgozni.
Előtte Erdőkertesen mennyi időt töltött?
Pali bácsi: Mindössze két évet. Előtte Békésen tanítottam, ott kezdtem a pályámat, ahol 60 pedagógus volt és 1800 gyerek volt. Ott csak éneket tanítottam.
Ez azért egy teljesen más világ. Kis közösség, mindenki ismeri egymást. Ezt a világot választottam és mondhatom, nem bántam meg.
Hegyi Ágnes írása
0 Megjegyzések