Sáfár és a tündérkert

Új sorozatot indítunk, amelyben minden alkalommal egy Kisnémedi kötődésű, személyt vagy a helyi közéletben aktívan tevékenykedő embert mutatunk be. 

Sáfár György, tanító az 1960-as évek elején érkezett a Kisnémedi iskolánkba. Nyíresszőlőről utazott minden reggel hosszú-hosszú évekig vonattal és busszal. A tanítás manapság 8 órakor kezdődik...Ő és Mi, gyerekek már hét órakor az iskola udvaron toporogtunk és vártuk, hogy kinyissa a locsolókannás helységet, ahol folyóvíz volt már.

Röviden elmondta kérését, nem kiosztotta a feladatot....először a rózsabokrok locsolása történt, ha éppen fűkaszálás volt, akkor a gereblyézés következett. Ősszel, a vastag avarszőnyeget gurítottuk hatalmas kupacokba...majd következett a komposztálása amit személyesen mutatott meg, hogy milyen vastag levélrétegre kell a földet dobálni. Amikor a tuja bokrokon beérettek a magok,azokat szüreteltük le gyorsan. Elmondta, hogy latinul: tagetes a tuja neve és terpentin olaj van a ragacsos, kicsi magjában. És mindezeket miért csináltuk már 7 órától?? Azért,mert utána megkaptuk a szertárból a labdákat....és a pályán az igazi,bőr labdákkal "kézizhettünk"..a fúk focizhattak.

Mire beültünk a padba, álomnak és ébredezésnek már nyoma nem volt! 

Tornaórát és gyakorlati foglalkozásokat tartott a gyerekeknek. Télen a fiúkkal fúrt, faragott a tanműhelyben, fával, vassal dolgoztak. Tavasztól, őszig volt számára az igazi kihívás a tanulókkal együtt. Az iskolakertből az évek alatt igazi “botanikus” kertet varázsolt.

Kezébe ott volt mindig a metszőolló, nyesegette, nevelgette a fákat, rózsákat, lugasokat.

Az iskolai málnaültetvényt kapáló iskolások. 

A hatalmas iskolakert gondozása,a csodálatos rózsái, finomították a Mi gyereklelkünket! Személy szerint, én nagyon szerettem őt...zsebéből kilógó metszőollójával gyakran igazította meg egy-egy növény ágát. 

Saját példamutatásával, ő volt az igazi tanító...együtt csinált velünk mindent...igazán hitelesen élte nevelő hivatását! 

S ott volt még a gyakorlókert! Nem is egy. Jobb oldali kerítés mellett egy szélesebb terület, az udvarral szembe egy rész, és a Vankóék házától egészen az iskoláig.     

Almafákat, málnákat, tujákat ültettünk. Termesztettünk krumplit, borsót, hagymát stb. Szép, gondozott volt a konyhakertünk, amikor beindult az iskolai napközi, elláttuk a konyhát zöldséggel, gyümölccsel. Bizony-bizony, még a nyári szünetbe is be voltunk osztva kapálni, menni kellett, hisz a fű nyáron is nőtt!

Sáfár György tanító

Szigorú tanár volt, (majd 1965-től igazgató két évig) de nem csak a gyerekek hanem a felnőttek is szerették, tisztelték. Urak kertünk az ő ittléte alatt volt a legszebb, leggondozottabb, legvirágosabb. Elismerték munkáját, hogy milyen szép “tündérkertet” varázsolt a gyerekekkel együtt nekünk, NÉMEDIEKNEK!

De nem csak a kertet tartotta fontosnak, éneket is tanított. Sőt énekkórust alakított és minden nagyobb ünnepségen énekeltünk. 

Előfordult, hogy énekórán azt vettük észre, hogy amíg mi kántáltunk....Gyurka bácsi feje előrebiccen.....elandalítottuk őt....és mi történt ilyenkor??? Hihetetlen...egyszer csak abbahagytuk az éneklést és hagytuk pár pillanatra őt pihenni, nem volt nevetgélés, rendetlenkedés, gyerekes csínytevések... Tisztelet volt felé....akiről nem tudtuk, hogy 4 vagy 5 órakor kelt fel azért, hogy nekünk örömet szerezzen napindítóként.

Nem a könyvekből tanította a tudást,tiszteletet,becsületet.....velünk együtt élte...és mit is jelent ez? NEVELÉS-t amit csak így lehet és így érdemes csinálni! Gyurka bácsi! Köszönök mindent!

Sáfár Györgyöt posztumusz, díszpolgárnak választották 1999-ben!

Köszönjük Molnár-Szarka Mária emlékeit.