Beszélgetés Bihercz László vb-titkárral.
Három község utcáit mutatja szeretettel egy idős ember. Akár Kisnémediben, Váchartyánban, vagy Püspökszilágyiban járunk, mindenütt tud valami apró nevezetességet mondani, jót és rosszat vegyesen. Itt járda épült, ott későn hozzák a kenyeret, amott meg egy trafóházat kellene építeni, Közben köszön jobbra és balra, keresztnevén szólítja az embereket, őt meg Lacinak, illetve Laci bácsinak nevezik. Rengeteg az ismerőse.
Ez nem is csoda, hiszen az 58 éves Bihercz Lászlónak úgy telt el az élete, hogy 1945. január elsejétől az akkori elöljáróságon dolgozott — előtte, majdnem gyerekfejjel az Egyesült Izzóban kezdte keresni a kenyeret — és több évtizedes közszolgálat után most a három falu községi közös tanácsának közszeretetnek örvendő Vb-titkára.
Voltak nehéz évek is az életében. Mélyen érző, életvidám, de fegyelmezett ember volt világéletében. Ha már a sok gond és ellentmondás pattanásig feszítette az agyát, akkor fogta a horgászbotjait, és elment pecázni, ahol a végtelen csendben, félszemmel a kapásjelzőt figyelve, elgondolkodhatott a bajokon, nehézségeken, megkereshette a legemberségesebb és legcélravezetőbb megoldásokat másnapra. A 43 éves munkaviszony felette sem múlt el nyomtalanul, most már olykor fáradtan beszél, magáról jóformán egy szót sem, de néhány perces pihenés után annál többet mond azokról, akik segítik munkáját, no meg a tervekről, de olyan lelkesen, mintha nem is csupán két esztendő választaná el a nyugdíjtól.
— Az előbb egy nagyot sóhajtott. Mondhatnám, egy kicsit keserveset. A mögött mi van?
— Csak úgy futólag jutott eszembe: nem mindegyik tanácstag tartotta meg a beszámolóját. Pedig a választókkal találkozni, értelmes eszmecserét rendezni, kölcsönösen tájékoztatni, életkérdés. Enélkül a legizmosabb élet is elszárad. Én ezt a saját munkámról tudom. Nem is hiszi mennyi erőt adott, amikor a szakigazgatási szervek munkáját megvitatták a tanácstagok, és egymást követték a felszólalások. Volt jócskán kritika is, de én úgy éreztem: mindenki törekszik igazságosan értékelni, még ha hibákról beszélt is. De abban a maga által kérdezett sóhajban benne volt az is, hogy látom ebben a gyorsan rohanó világban, hogy mennyire kell nekünk is fejlődnünk, lépést tartanunk, fejleszteni a tanácstagjaink közigazgatási, jogi, számszaki és egyéb ismereteit. A szakmai ismeretek szintentartása jóformán állandó továbbképzést, vagy legalább is önművelést követel. A korszerű szaktudás meg is látszik a munkában, például az igen aktív számvizsgáló bizottságnál, amelyik igen eredményesen vizsgálja a fejlesztések és beruházások helyzetét.
— Már megint visszakanyarodott a testület, illetve bizottságainak dicséretéhez. Ha minden csak jó lenne, akkor maguknak semmi gondjuk, az életük a legsimábban megy. Kényelmes állás lehet ez!
Kevés a telek
— Apróságoknak látszanak a mi gondjaink, nem tudom újságba való-e? De elmondom, mert ezek a látszólag kicsi dolgok családok életét keserítheti meg. Nézze, három falu telekellátása nem országos gond. De a három faluban felnő egy dolgos, ifjú nemzedék. Családot alapítanának, fészket raknának. A legmodernebb technikával dolgozó emberek nem élhetnek úgy, mint dédapáik laktak. S nekünk kevés tanácsi telkünk van az otthonépítéshez. Úgyse hiszi el, hogy Kisnémediben most 4 telekkel rendelkezünk, Püspökszilágyban hasonló a helyzet, Váchartyánban pedig írd és mond, egyetlen egy telek lesz kialakítva, ami házhelynek való. Az ember szíve sajog, de ez kevés a megoldáshoz, állami földekből kellene kapnunk parcellázásra alkalmasat. Mondjam, hogy ez nemcsak helyi érdek, mert máshonnan is, még Pestről is jönnének. hiszen a vonat egy óra alatt a fővárosban van. A mi falvainkban nagyon jó az egészségügyi ellátás, nemrég számoltattuk be a gyógyszerellátás vezetőit, és igen pozitív helyzetet állapítottunk meg. Demény János vb-elnök köszönetünket tolmácsolta az orvosoknak, gyógyszerészeknek egyaránt. Nem udvariassági gesztus volt ez, hanem lelkiismeretes és gondos munkájuk értékelésének végeredménye. Bár mindenben ilyen jól állnánk ...
Több áram kellene
— Laci bácsi, ez azt jelenti, hogy más is álmatlan éjszakákat okoz.
— A sötét utakra gondol? Valóban nálunk sok probléma van a közvilágítással. Valahogy lemaradt az élet ütemétől, a fejlődés adott szintjétől a legelemibb szolgáltatás: az áramellátás. Egyszerűen kevés az áram. Ma már minden parasztházban van rádió, tévé, hűtőszekrény, és a háztáji gazdálkodáshoz szükséges kisebb gépek. A régi vékony vezetékeken meg csak csordogál az áram, kicsi a feszültség. Sok a teljes áramkimaradás is. Váchartyánban a Kossuth utca közvilágítását sikerült felújítani, de Kisnémedibe egy új körzeti trafó kellene. No, meg egy teljes rekonstrukció. Jövőre tervezték, de ahogy én a jelenlegi gazdasági erőforrásokat ismerem, nem valószínű, hogy ebből lesz valami. S ugyanakkor az emberek azt látják, hallják a rádióban, televízióban, hogy térjenek át az energiatakarékos hőtároló kályhákra. De beköthetik az elavult elektromos hálózatra? Persze, hogy nem.
Sületlen, égett kenyér
— És milyen az ellátás?
— A leggyakoribb panasz, hogy kicsi a választék, kevés a boltokban a töltelékáru, pedig a munkásember — menjen a sertéstelepre, vagy üljön kombájnra — ma már nemcsak szalonnán és kenyéren él. Problémák vannak a kenyér szállításával is, a minőségével is. Legutóbb a sületlen, égett kenyér miatt kellett fellépnie a kereskedelmi osztály vezetőjének. A szállítók monopolhelyzetben vannak, azt hoznak a boltosoknak, amit akarnak. Kerülő utakon ér ide a kenyér és későn. Szerdán és pénteken szállítanak, sokszor késő este.
— Vegyünk egy példát. Váchartyánban hány bolt van?
— Három állami és egy maszek. No, meg egy pék. De ha az állami boltban reggel tíz órakor nincs kenyér, akkor az egyébként jogos felháborodás átka a tanácsra száll, azt hibáztatják, mert miért nem intézkedik. De a sütőiparnak és a szállítóknak is megvan a maguk indokolt és mondva csinált kifogásuk, amiből mi nem tudunk egy szeletet sem lekanyarítani az ebédelni akaró iskolásoknak, vagy a munkában megéhezett embereknek. Hát látja, nem is olyan idegnyugtató a tanácsban lelkiismeretesen dolgozni, ha az ember minden porcikájával a benne bízó, az őt megválasztó embereket akarja szolgálni. Mert szolgálat ez kérem, nehéz szolgálat.
— Legalább jól meg van fizetve?
Bihercz László széttárja a karját — ítéljen maga. Az én koromban, az én beosztásomban, ekkora szolgálati múlttal ötezer nyolcszáz forintot kapok. Többet, mint sok más ember. De jónéhány falumbeli nem cserélne velem, mert lényegesen több a jövedelmük. Igaz, sokat jelent az erkölcsi megbecsülés is, a tisztelet, a szeretet, amikor érzem, hogy maguk közül való felelősségteljes emberként tartanak számon. S nagyon jó érzés az is, amikor másokon segíthetek. ..
A lakosság segítségével
— Ilyen jó tömegkapcsolat a politikánk alapja. Hasonlóval rendelkezik az apparátus is?
— Sokrétűbbel. A tanács és a lakosság kapcsolatában igen lényegesek az egymást tájékoztató beszámolók. Mi a tanácstagoknak írásban adjuk munkánk eredményét, terveinket, s a meglévő gondjainkat. Ők ezt kiegészítik a saját körzetük problémáival, s így helyi vonatkozású szemszögből nézve tartják meg a tanácstagi beszámolókat. Visszajelzésük ugyancsak részletes és alapos. A gondolatok találkozásaként jó a szervező munka is, amikor közhasznú célokra akarunk mozgósítani. A legfrissebb példát mondom el: Kisnémediben Varga Pál társadalmi munkát szervezett a Kuruc köz járdájának rendbehozatalára. Felmértük, anyagot, cementet, sódert adott a tanács, a munkát meg elvégezte 180 méter hosszan a környék lakossága. A mai pénzszűkös világban csak így, összefogva lehet boldogulnunk.
A vezetők fóruma
A kapcsolatok másik formája az úgynevezett vezetők fóruma. Ezen a tanács, a társadalmi tömegszervezetek és a tsz-elnökök, valamint a vállalatvezetők ülnek össze, s megkeresik a feladattervből azt, amin segíteni tudnak. Ezen a fórumon már sok értékes javaslatot tett az óvoda vezetője, a kultúrház igazgatója, az Aranykalász Tsz elnöke, párttitkára, a helyi Volán igazgatója és az „izotóposok” főnöke. Útépítésnél a tsz vállalja a fuvart, a szocialista brigádjai a felújítási munkát, a Volánosok az óvoda kerítésének építését, hogy a gyerekek ne szaladhassanak a forgalmas úttestre, és még sorolhatnánk sokáig a példát. Igaz, ezek a vezetői találkozások valamikor negyedévenként történték, mostanság valahogy megritkultak, de szükség esetén megtalálják egymást.
A tömegkapcsolat szélesítésére törekszik azzal is a közös községi tanács, amikor a három községben felváltva rendezi üléseit, nehogy az a látszat legyen, hogy valamelyik település a „székhely”, a másik kettő pedig csak oda van csatolva. Gondosan ügyelnek a legszélesebb demokratizmusra, az egyenjogúságra, hogy mind a három község érezze: saját választott vezetősége ez a közös tanács.
Új hatáskör és tervek
Most a járások megszűnésével még gondosabb, szakszerűbb munkát várnak a testülettől és az apparátustól is. A szakigazgatási szerveknek nagyobb lesz a hatáskörük, de a gondjaik is. Magasabb szintre emelkedve kell gondolkodniuk és dönteniük. A régi járási jogkörök nagy részét megkapja a kereskedelmi, a gyámügyi osztály, meg amit még a később kibocsátandó jogszabályok, végrehajtási utasítások előírnak. S ha kevés is a létszám, mert az igazgatási feladatokat két ember helyett eddig is egy intézte, azért ezután is meg kell oldani minden feladatot, hisz mind a három községben megy az élet tovább, s a dolgozó emberek jó közérzettel akarnak élni a lakóhelyükön, bármelyik faluban is élnek.
A tanács már készíti 1984 terveit. Most még korai erről írni, de valamelyik számunkban majd erre is sor kerül, ha a testület jóváhagyta azt, ami e sorok írásakor még csak vázlatos tervezet. Akkor ismét megkeressük a tanács valamelyik vezetőjét, ahogy most Bihercz László vb- titkárt.
RÁTKAY JÁNOS
1983. december Aranykalász Híradó
0 Megjegyzések