A napokban kaptunk egy 1974. decemberében történt igazi Kisnémedi disznóvágásról készült fényképriportot. Ehhez született egy rövid írásos kiegészítő is.
![]() |
Farkas Zoltán, Farkas Imre, Simonfi Mihály,Farkas Imréné (Balázs Mária) Farkas Zoltánné (Anci néni) Simonfi Mihályné, (Csányi Mária) vendég hölgy |
Nagy esemény volt ez a családnak, rokonságnak. Napokkal előtte elkezdődött a készülődés. Összehordták a rokonoktól, szomszédoktól a teknőket, nagy edényeket, üstöt. Kertből behordták a szalmát, hisz a malac szőrét anno azzal pörzsölték. Akkor még nagy havak is voltak, azt ki kellett dobálni az udvarból, hogy férjenek, hogy legyen hely a munkálatokhoz.
Reggel jöttek a szomszédok segíteni, disznót fogni. Nehogy elszaladjon, mert bizony néha ilyesmi is előfordult. Aztán az asszonyok hozták a pogácsát, pálinkát, itták az áldomást a sikeres műveletre. Megkezdődött a munka dandárja. Perzselték, kaparták, mosták addig az állatot míg szép tiszta lett a bőre. A gyerekeket is bevonták a munkába. Kis tűzet raktak, aminek nem volt szabad kialudni, hisz abból gyújtották mindig a malacon a az igazi nagy tűzet.
Akkor még a faluba többnyire mangalica disznók voltak, mert azoknak volt jó vastag szalonnája.
Reggelire is megterítettek. Sült vér, meleg máj, szalonna, paprika, hagymák, savanyúságok voltak az asztalon friss kenyérrel. No meg a kupica pálinka. Ilyenkor az asszonyok egy kicsit szűkebben mérték az italt, a munka nagyja még hátra volt, észnél kellett lenni.
A férfiak a hús feldolgozásához fogtak, két asszony a bendő és a belek mosásához kezdtek. Mire tiszta lett, bizony eltelt vagy három óra. A víz sokszor ráfagyott a kötényre, csizmára! Hordták nekik a gyerekek a meleg boros teát, amiből a férfiak is kaptak.
Mások már az ebédet készítették. Finom pecsenye készült főtt burgonyával. Akkora lábasba sült a hús, hogy alig fért a masinára. Kellett, mert ebből azok a rokonok is kaptak, akik nem segédkeztek a vágásnál. A tányér pecsenyét bekötötték egy konyharuhába, és a gyerekeket szalajtották vele. Vitték is fürgén, boldogan, mert a háziaktól cserébe egy kis borravaló csúszott a markukba. Tíz, húsz forint, de nagy örömet is okozott.
Férfiak először a sonkát, szalonnát formázták, majd a hurka kolbász készítése következett.Mindenkivel megkóstoltatták, hogy az ízek jobbak legyenek.
De az asszonyok is serénykedtek. Készült a vacsora. Nagy fazékba rotyogott a húsleves, a legnagyobb lábasba, (vagy kettőbe) sorjázott már a töltött káposzta, készült a lekváros hájas sütemény. Hurkát, kolbász a kemencébe sütötték, a konyhába már be sem fért.
![]() |
Régi hurkatöltő |
Mindenből sok készült, hisz nem csak vacsorára kellettek a finomságok. Haza is kapott egy kis csomagot a rokonság. A legnagyobb szobába terítettek, hiszen újabb vendégek érkeztek a rokonságból. Mindenki annyit evett, ivott, amennyit csak bírt.
A férfiak már kedvükre mulathattak. De még mindig jöttek vendégek. Igaz hívatlanok voltak, beöltözött cigányok bottal, sántikálva, mókázva. (Általában valamelyik szomszéd) Jókat nevettünk, illett nekik is kóstolót adni. A hangulat a vacsora alatt szépen emelkedett, nem is volt soha disznóvágás nótázás nélkül!!!!
Köszönet a fényképekért Simonfi Mihályné Marika néninek!
0 Megjegyzések