Subscribe Us

Header Ads

Milyen volt egy falusi disznóvágás?

A napokban kaptunk egy 1974. decemberében történt igazi Kisnémedi disznóvágásról készült fényképriportot. Ehhez született egy rövid írásos kiegészítő is. 

Farkas Zoltán, Farkas Imre, Simonfi Mihály,Farkas Imréné (Balázs Mária) Farkas Zoltánné (Anci néni) Simonfi Mihályné, (Csányi Mária) vendég hölgy

Nagy esemény volt ez a családnak, rokonságnak. Napokkal előtte elkezdődött a készülődés. Összehordták a rokonoktól, szomszédoktól a teknőket, nagy edényeket, üstöt. Kertből behordták a szalmát, hisz a malac szőrét anno azzal pörzsölték. Akkor még nagy havak is voltak, azt ki kellett dobálni az udvarból, hogy férjenek, hogy legyen hely a munkálatokhoz.

Reggel jöttek a szomszédok segíteni, disznót fogni. Nehogy elszaladjon, mert bizony néha ilyesmi is előfordult. Aztán az asszonyok hozták a pogácsát, pálinkát, itták az áldomást a sikeres műveletre. Megkezdődött a munka dandárja. Perzselték, kaparták, mosták addig az állatot míg szép tiszta lett a bőre. A gyerekeket is bevonták a munkába. Kis tűzet raktak, aminek nem volt szabad kialudni, hisz abból gyújtották mindig a malacon a az igazi nagy tűzet.


Akkor még a faluba többnyire mangalica disznók voltak, mert azoknak volt jó vastag szalonnája.

Reggelire is megterítettek. Sült vér, meleg máj, szalonna, paprika, hagymák, savanyúságok voltak az asztalon friss kenyérrel. No meg a kupica pálinka. Ilyenkor az asszonyok egy kicsit szűkebben mérték az italt, a munka nagyja még hátra volt, észnél kellett lenni.

A férfiak a hús feldolgozásához fogtak, két asszony a bendő és a belek mosásához kezdtek. Mire tiszta lett,  bizony eltelt vagy három óra. A víz sokszor ráfagyott a kötényre, csizmára! Hordták nekik a gyerekek a meleg boros teát, amiből a férfiak is kaptak.


Mások már az ebédet készítették. Finom pecsenye készült főtt burgonyával. Akkora lábasba sült a hús, hogy alig fért a masinára. Kellett, mert ebből azok a rokonok is kaptak, akik nem segédkeztek a vágásnál. A tányér pecsenyét bekötötték egy konyharuhába, és a gyerekeket szalajtották vele. Vitték is fürgén, boldogan, mert a háziaktól cserébe egy kis borravaló csúszott a markukba. Tíz, húsz forint, de nagy örömet is okozott.

Férfiak először a sonkát, szalonnát formázták, majd a hurka kolbász készítése következett.Mindenkivel megkóstoltatták, hogy az ízek jobbak legyenek.

De az asszonyok is serénykedtek. Készült a vacsora. Nagy fazékba rotyogott a húsleves, a legnagyobb lábasba, (vagy kettőbe) sorjázott már a töltött káposzta, készült a lekváros hájas sütemény. Hurkát, kolbász a kemencébe sütötték, a konyhába már be sem fért.

Régi hurkatöltő 


Mindenből sok készült, hisz nem csak vacsorára kellettek a finomságok. Haza is kapott egy kis csomagot a rokonság. A legnagyobb szobába terítettek, hiszen újabb vendégek érkeztek a rokonságból. Mindenki annyit evett, ivott, amennyit csak bírt.

A férfiak már kedvükre mulathattak. De még mindig jöttek vendégek. Igaz hívatlanok voltak, beöltözött cigányok bottal, sántikálva, mókázva. (Általában valamelyik szomszéd) Jókat nevettünk, illett nekik is kóstolót adni. A hangulat a vacsora alatt szépen emelkedett, nem is volt soha disznóvágás nótázás nélkül!!!!

Köszönet a fényképekért Simonfi Mihályné Marika néninek! 






Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések