Subscribe Us

Header Ads

Miért nem jön az iskolabusz?

Kisnémedi történelmében maradandó a mai napig tartó nyomot hagyott az a bizonyos 1972-es körzetesítés. Ekkor a Püspökszilágyon és Kisnémedin lévő nyolc osztályos iskolát alsó tagozatosokra csökkentették. A felső tagozatosok a váchartyáni iskolába jártak át busszal. Ahogy ez várható volt nem indult gördülékenyen a tanév. Aminek Figuli Ilona tanárnő a Váci Napló akkoriban igen népszerű olvasó levél rovatában hangot is adott. Ezt később több témában is megtette. 

Közoktatásunk egyik sarkalatos problémája a hátrányos helyzetű iskolák oktatásának magasabb szintre emelése. Ezek közé tartoznak az összevont tanulócsoportú iskolák is, amilyen a püspökszilágyi és kisnémedi. Tapasztalat szerint, ez az iskolatípus nem képes azt a tudásszintet biztosítani — kedvező körülmények között sem —, amely elegendő lenne ahhoz, hogy a továbbtanuló gyerekek a felsőbb iskolák követelményeinek eleget tehessenek. Elsősorban a felsőtagozat bontása vált szükségessé, a fenti községekben is.

A legjobb megoldás az lett volna, ha a két iskolát összevonják, és ötödiktől-nyolcadikig osztályokat hoznak létre. Azonban Püspökszilágy lakossága és vezetői, különböző okokra hivatkozva, teljesen elzárkóztak ettől a megoldástól. A kisnémedi általános iskola felsőtagozatát befogadta a váchartyáni iskola. Nem kis dolog ez, ha azt nézzük, hogy ez az iskola sem tartozott a nagy iskolák közé. Tehát szeptembertől ebben az iskolában és a napköziben is tanulnak a némedi gyerekek.

Fotó: Fortepan

Másfél hónap távlatából nézve vajon sikerrel járt-e a körzetesítés? Ha a célt nézzük, egyértelműen igennel válaszolhatunk. A tanulók a maximálisat kapják, anyagi és szemléltetőeszközök egyesítésével az iskola oktatási körülményei optimálisakká váltak. A pedagógusok jó hozzáállásához, segítőkészségéhez nem fért kétség. A gyerekek is szeretik új iskolájukat, új szokásokra tettek szert. A szülők maguk is belátják, hogy gyermekeik így tudnak megfelelő tudáshoz jutni.

Annak idején a szülők részéről aggályoskodás hangzott el — ismerik a Váchartyán—Kisnémedi között járó autóbuszok közlekedésénél; rendszertelenségét —, vajon jár-e majd valóban az ígért külön iskolabusz. Megnyugtató válasz érkezett, hogy kormányhatározat védi az iskolabuszok létezését, kell, hogy legyen, és a többi.

Valóban szeptember 1-én reggel még a rádió is közölte, hogy szerte az országban hányszáz Iskolabusz szállítja a tanulókat. Nem tudom, a némedi járatot beleszámították-e, mert, ha igen, sürgősen közölni kellett volna, hogy eggyel kevesebb van. Némediről Váchartyánba nem indult a kijelölt időben semmiféle jármű. Ezzel kezdődött a körzetesítés „hőskorszaka”. És ez a rendszertelenség, ha a reggeli járatokon nem is, de az esti, 17 óra 28 perckor indulón állandó. November 1-től erre az időre helyezték az iskolabusz visszaindulását, és bizony, nagyon kellemetlen a világítatlan megállóban akár fél óráig is ácsorogni a féktelen gyerekhaddal. Bízunk benne, hogy ez a kezdeti nehézségek egyike, és ígéret szerint valóban különjárat lesz a 17 óra 28-as járat, még. ha olyannyira „csúcsforgalmi” időszakra esik is. Mert így többet árt, mint használ az ügynek az úgynevezett iskolabusz, és kárba vész mindenki más igyekezete.

Figuli Ilona tanár

Évzáró a Váchartyáni iskolában


Nem sokkal később érkezett is a válasz: 

Még egyszer az iskolabuszról

Szeretnék részben válaszolni és véleményt hozzáfűzni, mert engem és brigádomat bírálja a cikk. Nem azt akarom megjegyezni, hogy hibamentesen dolgozunk, ki milyen munkaterületen dolgozik, ott véthet.

A tanárnő szerint fél órát várakoznak a tanulók, fázva, kivilágítatlan buszmegállóban. Én nem fázítanám a tanulókat mind; ilyen esetben, ha a busz késik, melegebben öltözött fiúkat állítanék felváltva a buszmegállóba, akik jeleznék, hogy a busz például a váchartyáni FMSZ előtt jön (kb. 500 m), addig a többi tanuló kisétálna a buszmegállóig, ami kb. 50 méterre van.

Volt rá példa, hogy egy tanuló odajött a buszmegállóba, szólt, hogy várjunk egypár percet, jönnek a többi tanulók is, és vártunk, még az utasok sem méltatlankodtak, pedig nem iskolás járat volt. Vagy, ne vártuk volna meg őket? És vannak tanulók, akik nem az iskolás járattal járnak haza, hanem előbb. Ne hozzuk el őket, mert nem iskolás járat?

Szólt-e tanárnő a tanácsnak, hogy a buszmegállóban a világítást oldják meg? A tanács igyekezne minél előbb a kérelmet teljesíteni.

Október 30-tól az iskolás járat 17.28 órakor indul. De vannak esetek amikor a vonat késik, nekünk figyelembe kell venni a dolgozók elszállítását a vasútról, viszont a vonatra igyekvő dolgozókat is. Budapestről, Vácról jönnek, vagy odafelé mennek munkába. 

A tanárnő több éve Kisnémedi községben tanít és lakik, úgy gondolom, hogy Váchartyán—Püspökszilágy között , közlekedő járatokkal felmerülő nehézségek előtte sem ismeretlenek.

Nemcsak a buszvezetők és a váci Volán (MÁVAUT) vezetői felelősek. Magasabb szinten is tudják, hogy javítóműhelyünk nem a legkorszerűbb. 1973 második felében adják át Vácott az új javítóműhelyt.

De kit lehet hibáztatni, ha 3 fordakocsi helyett csak kettő van, és zsúfoltak a járatok? Minket, sofőröket, akik itt dolgozunk, mert mi vagyunk jelen a zsúfoltságnál? Ilyen esetekben miránk is még felelősebb feladat vár. Pedig a gépkocsivezetés mellett ellátjuk a kalauzi teendőket is. Sűrűn javítóműhelyben vannak a járműveink. Én is és a többi gépkocsivezető kollégám is, mindent megteszünk, hogy a felmerült hibákat nagymértékben megjavítsuk. Amit javítóműhelyben kell elvégezni, azzal Vácra kell menni. A forgalmi szolgálat nem minden esetben tud a meghibásodott jármű helyett másikat adni.

Vegyék figyelembe az egyéb tényezőket is, pl. az útviszonyokat. Miért törik a sok rugó, miért szakadnak merevítők, lökésgátlók, reped az alváz, zuhognak egymás után vagy egyszerre a gumik? Ha két busz találkozik a szerpentines úton, az egyik tolat, mert nem fér el. Az útpadkát elmosta a víz. A vízárok a padka és az úttest között van, találkozáskor ebben az árokban közlekedünk. Kiálló kövek vágják a gumikat. Az út legnagyobb részén egy gumi van terhelve az egyenetlen úttest végett. Az utak gödrösek. Kátyúzás után rövid időn belül ugyanúgy néz ki, mint előtte. Nincs alapja az útnak. Valamikor lovaskocsi-közlekedésre használták, arra a célra építették, most pedig az autóbusz csak üresen 83 mázsa. Megemlítem a tsz- autóit, traktorokat, a melléküzemeket, községi boltokat ellátó autók közlekedését is. Váchartyán vasútállomáson a buszforduló közlekedésre alkalmatlan. Mély gödrökből áll az egész. Nem lehet úgy megfordulni, hogy a busz eleje vagy hátsó vége ne ütközzön a talajhoz. A terület a MÁV-é. Ezen a területen van a kisnémedi, püspökszilágyi, váchartyáni tsz-ek kirakodóhelye.

Évekkel ezelőtt Püspökszilágy, Kisnémedi, Váchartyán tanácsai vállalták, hogy társadalmi munkásokat toboroznak a gödrök zúzott kővel való megtöltésére. Ehhez a Volán 7 tonnás teherkocsinkat ellenszolgáltatás nélkül biztosítja, ezzel járul a terület rendezéséhez. Aprókövet a Csörög hegyből lehetett volna hozni. Ez a mai napig beszélgetés maradt, mert a tanácsok nem igényelték a gépjárművet.

Ezek a tényezők mind hozzá-járulnak a járatok késéséhez. Nem tudunk biztonságos közlekedést biztosítani, míg az útviszonyok ilyen mostohák. Az utak kijavítása után nagyobb befogadóképességű autóbuszokat biztosítana igazgatóságunk, hogy az utasok kényelmesebben utazzanak. Az említett szervek összefogása szükséges ahhoz, hogy közlekedésünk biztonságosabb és kényelmesebb legyen. Így majd többet használ, mint árt az iskolásjárat. És ezzel megszűnnének a szülők aggályai.

De míg ez megtörténik, több megértésre van szükség, mert mi, buszsofőrök felelősségünk tudatában rugalmasan igyekszünk megoldani a ránk bízott feladatokat.

Szottfried Mihály brigádvezető, Püspökszilágy


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések