A Kisnémedi foci kezdete

Emlék az ősöknek, az elsőknek, a kezdőknek! Sajnos már senki  nincs közöttünk. Az első futball csapatunk az ötvenes évek elején alakult. 

Nem akartunk lemaradni, hisz már a környéken sorra alakultak a csapatok. Amikor híre ment, hogy Hartyánba is rúgják a bőrt, lépni kellett. Lelkesedés volt, nem is kevés. Nekifogtak a szervezésnek. Talán kevesen tudják, hogy a mostani pálya helyén, földek voltak, amin kukoricát, burgonyát, stb termeltek. Ez több gazda tulajdonába volt, akik felajánlották a falunak ingyen, hogy pálya épülhessen. Óriási dolog volt. (Ma is az lenne!) Sajnos az adományozó családok közül csak Figuliakat tudtam kideríteni, pedig többen voltak. Öltöző nem volt. A pályával szembe laktak Szűcs Miskáék. Náluk öltöztek át a fiúk, volt két idegen légiósunk is.

1950-es évek eleje Álló sor: Ribai Imre intéző, mindenes. Figuli István, Szűcs Mihály, Ribai Károly, Puskás Ottó, Farkas Zoltán, Negyela Pál, Rák Sándor.Elől: Puskás Imre, Lepsényi ??, és Csordás Antal

Mérkőzések között náluk tárolták a hálót, a zászlókat, amit kellett. Az első öltöző a pálya mellett épült vályogból, 1955-56-os években. Nem sokáig bírta. A következő az 1960-as évek elején készült el, ma is azon a helyen áll. Az akkori tanácselnök ipari tanulókat (inasokat) hozatott az iskolákból, ők építették.

A régi sportöltöző napjainkban 

A csapat mellett megjelentek a segítők, intézők: Ribai István, Ribai Imre, Fábián Imre. Valószínű azért, mert a pályán kívül többet tudtak segíteni, mint belül . Hiába, nem születik mindenki Puskás Öcsinek! Önfenntartók voltak, mint akkor mindenki. A falu apraja-nagyja mögöttük állt. A hazai meccseken belépőt szedtek. A meccs alatt a megbízott jegyszedő körbe járta a pályát egy dobozzal, abba került a jegy ára.

A másik bevételi forrást az jelentette, hogy egy évben kétszer, háromszor sport bált rendezhettek. a hatvanas évektől a művelődési házban. Színpadon a zenekar, alatta és körbe-körbe hármas széksorokon ültek az asszonyok. Anyukák, nagymamák - ők voltak a kísérők. Előttük álltak a lányok.  Fiúknak oda kellett menni, elkérni, felkérni őket, tánc után vissza kellett kísérni a mamához.

A belépő árát úgy tudták kicsit növelni, hogy hátul, de a kultur területén lehetett venni melegkolbászt, sört. Fogyott is mindkettő rendesen.

Akkor is volt már tombola. 

Ezt a történetet Pásztor Bélától hallottam (többször is). Annak idején egy zenekarba játszott, az egyik bálba ők szolgáltatták a zenét. Tombola - jön a főnyeremény, egy nagy torta! A zenekar húzza a tusst, torta egyik kézbe, a másik kéz a kalapba, egy rossz mozdulat, és a torta a színpad előtt ülők fejére! Ölébe csúszott!!! Nagyon sokáig nevették, emlegették!!

Vidékre a meccsekre lovaskocsival “utaztak”. Módosabb gazdák odaadták az “uras” kocsit, a stráf kocsit, ne kelljen már a lőcsös kocsival menni. Meg is volt a nótájuk a győzelem után......várnak a lányok a .... puszival. Később a kocsi elé, traktort “fogtak” a TSZ ezzel támogatta őket.

A játékosoknak egy mezűk volt. Sárga, fehér nadrággal. Nem kapták, vették maguknak, vagy szerezték. Szerzés alatt azt értem, hogy például  Szűcs Mihály FASAROK cégnél dolgozott, (később Iskolabútor) sport támogatás címén magának megvehette a mezt, amit kifizettek neki. Akkor volt ilyen. Ruháját akkor mindenki maga mosta, varrta, vasalta. Cipőjük már stoplis volt. A stopli a cipőhöz szöggel volt rögzítve. Ezek a szögek sokat kellemetlenkedtek, ha átjutottak a talpon egy bizonyos idő után. Ha a meccs alatt nem is éreztek fájdalmat, utána sokszor sántikáltak! A Gerle, meg Ribai Pista bácsi cipész javítgatta nekik.

Álló sor: Ribai István, intéző. Kuskó László - középpályás. Szűcs Mihály-csatár. Rák Gyula - balszélső. Csordás Antal. Ribai András. Ribai Károly - védő. Figuli István - jobb szélső. Fábián Imre - intéző. Guggolnak: Puskás Imre - védő. Lepsényi XXX - kapus. Puskás Ottó - összekötő. Negyela Pál - hátvéd.

Befejezésül név szerint szeretném őket említeni, egy-két szóval jellemezni játékukat, ami az emlékezetekbe megmaradt.

Ők már rég elmentek, azok is kevesen vannak akik látták őket a pályán, ahogy küzdöttek, harcoltak egy győzelemért!

Kuskó László - középpályás, nagy munkabírású

Szűcs Mihály - csatár Ha a kapu elől el kellett rúgni a labdát, néha olyan gyertyákat rúgott, hogy várni kellett, hogy leessen a labda.

Rák Gyula - balszélső  Lesipuskás csatár volt! Amit úgy kell érteni, ha valamilyen kavarodás volt az ellenfél kapuja előtt mindig ő kotorta be valahogy. Motolla lábúnak is hívták, hihetetlenül gyorsan szedte a lábait, még ma is nevetve mesélik.

Csordás Antal - csatár Ontotta a gólokat, fejjátéka kimagasló volt.

Ribai András - védő Robosztus testfelépítésű volt, megálljt parancsolt a pályán.

Ribai Károly - védő, oszlopos tag

Figuli István - szélső, gyors játékos

Puskás Imre - védő Átjátszhatatlan középhátvéd, a legjobb hátul

Lepsényi - kapus Jó kapus, a meccsek előtt mindig izgultak, hogy megérkezik e a másik 

“Idegen légióssal” Berki Marcival. A Marci csatár volt a csapatba.

Puskás Ottó - csatár, gólgyáros.

Negyela Pál - hátvéd A legerősebb lövései neki voltak. Ő volt a 11- es rugó.

Ha eltalálta a kapust, az labdával együtt beesett a kapuba. S minden 11-est spiccel rúgott!!!

Rák Sándor:  Tüzes villám, kicsi volt, nagyon gyorsan száguldott a szélén. 

Ők voltak az elsők, a nagy harcosok!  Ne feledjük őket, szeretettel gondoljunk rájuk!

Akik emlékeztek, segítettek; 

Csordás Elemér,

Poholányi László,

Negyela András