Az arcán meghatódottság tükröződik. Látszik, hogy nem számított az elismerésre. Vastagkeretes szemüvege mögött apróknak tűnnek a szemei. Haján már ezüst szálak, hiszen 51 éves.
— Szegényparaszti családból származom — kezdi beszélgetésünket. — Apám és anyám is tsz-tagként ment nyugdíjba több éve. Hogy milyen volt az élet 1945 után? — kérdez vissza tűnődve. — Hát... — tárja szét a karját — sok párt alakult, de a magunkfajták éreztük, tudtuk, hová álljunk. A legjobban a kommunisták programja tetszett. Belépve a Budapesti Magyar Pamutipari Vállalathoz párttag lettem és agitálni jártam Nógrádkövesd községbe. Gondolja csak el: 16 éves voltam akkor. 1951-ben megkezdi sorkatonai szolgálatát, míg egy szép napon közlik vele:
— Tiszti iskolára küldjük. A mindössze 21 éves fiú örömmel vállalta a politikai iskola fáradságos munkáját. Felesége is segítette napi teendőiben.
— 1953-ban politikai tiszt lettem az egyik váci laktanyában, s igyekeztem a katonáimat pártos elvhűségre nevelni. Az ellenforradalom idején akadtak, akik úgymond meg akartak „védeni”. Szándékukon átlátva én magam védtem meg magam.
Gyakran helyezgették alakulattól alakulatig, ami kihatott családi életére is. Előfordult, hogy felesége nem is tudta, hol van. 1957-ben leszereltem és munkásőr lettem. 1960-ban kineveztek az Országos Nyersbőrforgalmi Vállalat személyzeti osztályának élére.
— Azt majdnem elfelejtettem, hogy dolgoztam a budapesti Pannónia és Szőrmegyárban is, mint csoportvezető. 1963-ban kerültem a Kisnémedi tanácshoz, ahol tanácselnök lettem, s 1972 óta vagyok jelenlegi beosztásomban a rádi tanácson. Két község tartozik hozzánk, mindkettőben jócskán van tennivalóm. Ajtóm minden állampolgár előtt nyitva áll, ügyes-bajos dolgaikkal mindig felkereshetnek.
Megtudom, hogy szereti a történelmet, nagy könyvtára van, s imádja két fiát, akik elismert asztalosok. Nemcsak olvasni szeret, de írni is, hiszen lapunkban is számos cikket publikált Pencről és Rádról.
— Az államigazgatási munkám mellett polgárvédelmi parancsnok is vagyok a községben. Tartalékos honvéd főhadnagyként polgári védelmi feladatok megoldásában segítek. 36 évi munkaviszony után elmondhatom: elégedett ember vagyok.
Amikor elbúcsúzom szerényen megjegyzi: — Nincs semmi különös az életemben, csak dolgoztam. De hát ez így természetes.
Nagy Péter PMH 1981.10.03.
0 Megjegyzések