Volt egyszer egy Kisnémedi kézicsapat 2.

A második, befejező résszel ér véget a Kisnémedi kézicsapatról szóló emlékezés Ribai Margit szerkesztésében. 

A járási bajnokságban akkoriban Rád, Penc, Váci Húsosok, Finomfonó, Erdőkertes, Leányfalu stb. csapatai játszottak. A meccsekre a TSZ Csepel autójával közlekedtünk. Indulás előtt az öltözőből kihozták a padokat, felrakták rá és azon ülve, dőlöngélve utaztunk. Velünk is jöttek szurkolók, már akik felfértek. Két sofőrünk volt Negyela András és Nyevelka István.

Szünet közben a csapat 

Hétköznap a teherautók hordták a málnát, hétvégén ha kellett, minket. A platón nevettünk, mindig nótáztunk,  csak a győzelem számított. Félidőbe “ingyen citromot” nyalogattunk. A meccs végén a Verona nénitől három üveg szóda érkezett. Egy az ellenfelé volt, a többin mi osztoztunk. (Azt mi fizettük, 1,10 volt üvegje....akkor) Igy is jó volt, nem bántuk. Taktikai tanácsot senki nem adott! Ösztönösen cselekedtünk. Élesen él bennem egy emlék. 

Itthon játszottunk kupa meccset, (már akkor is volt) egy osztállyal magasabban játszó váci csapattal. 

A velem szembe játszó játékos nagyon hamar dobott gólt, nem tudtam megakadályozni. Jött a második, ami nagyon bosszantott. A Márti “oda szólt” : figyelj már!!! Amikor a harmadikat is “benyaltam” villámokat szórt a szeme (jogosan), én meg széttártam a kezem, hogy nem érzem a cseleit, cseréljünk helyet. Megtörtént, ő lehúzta a rolót! Megnyertük. Ennyit a taktikáról.

Egy két szót a lányokról

Rák Ica: ő volt az egyik balkezesünk, ő volt a legkisebb, fürge volt, “minden lukba” befért, a lábak közt sok svédcsavaros gólt lőtt. Ő volt  megmondó, sokat vitatkozott a bírókkal, akkor jött a húga az Era cserére.

Lipp Ica: Bődületes erejűek voltak a lövései. Ha a kapufán csattant a labda, elmozdult a nehéz kapu, igazgatni kellett. Volt, hogy kapussal együtt ment a labda a hálóba.

Papp Zsuzsi volt a hetes dobónk, ő vállalta mindig be! Zsuzsa ha kellett kapuba is beállt, Ő volt a pótkapus. 

A kapusok a Fekete Márti lövéseitől voltak mérgesek, azon bosszankodtak a legtöbbet! Igaz, nem volt benne sok erő! De olyan csavaros volt, hogy a kapus elment az egyik oldalra, a labda meg becsorgott a hálóba. Ő volt a védelem bástyája.

Ribai Vali: ő volt a “nyugalom” nekem mindig úgy tűnt, és a másik balkezesünk.

De mint minden jó, sajnos ez is véget ér. Megnyertük a bajnokságot, elsők lettünk. “Felsőbb osztályba” léphettünk.

Léphettünk volna!!!!!  Így helyes. Hogy miért nem? Hiányzott a “ló, paripa, fegyver”. Ma azt mondanánk, nem volt aki szponzoráljon. Pest megyébe már nagyobb távolságokra kellett volna utazni, nem volt aki fizesse a buszt, stb.stb. Vége lett..... mi voltunk az elsők, de hátha nem az utolsók. Hátha hátha lesz még egyszer egy csapat!!!!!

Összeszokott! Erős csapat lettünk a magunk erejéből. Volt Leányfalun egy 14 csapatos verseny.

Az Ica szavaival: mindenkit elpáholtunk. 13 győzelem, első helyezés.

Ez az cikk nem készülhetett volna az Ica, a Zsuzsa, a Kati és Vali segítsége nélkül.